Azt hiszem, az egyidejűleg a házban tartozkódó lélekszámot tekintve megdöntöttük az eddigi csúcsot (bár nem vezettem statisztikát). 31-én, mielőtt a bátortalanabbak megfutamodtak volna, egy gyenge pillanatban kísérletet tettem a létszámellenőrzésre, és akkor minimum 30-an voltunk, beleértve persze két minden elismerést megérdemlő utánpótlásválogatott tagunkat, Bendegúzt és Leventét is. (Vagy lehet, hogy inkább a szülőket illeti az elismerés...?)
Sajnos (?) az igen ígéretes 30-i (bemelegítő) éjszakát, amikor is, ha jól számolom, 21-en durmoltunk a helyszínen (11-en az emeleten, 8-an a földszinten, 2-en a teraszon), nem követte a várakozásoknak megfelelő tömegalvási világrekord kísérlet. Az újévet végül úgy 19-en köszöntöttük alvással Szepezden.
Egyébként ez a szilveszter azért is volt különleges, mert rögtön két újévet is ünnepeltünk, ugyanis Görögország képviseletében (és felesége, Bánhidi Éva kíséretében) vendégünk volt Stavros Patronis
hajómotorgyár tulajdonos, kinek tiszteletére 11 órakor meghallgattuk a görög himnuszt (melyet Endre 4 perccel korábban töltött le az Internetről - köszönjük, Géza! Kár, hogy nem jöttetek!).
Misyt sem sikerült pótolnunk, pedig megpróbáltuk. Igaz, Endi?
A rendezvényen készült és birtokomban lévő fotók már elérhetők a szokott helyen. (A teljes méretű - eredeti - fájlok feltöltés alatt vannak, úgyhogy ha nem nyílnak meg, akkor valószínűleg még várni kell kicsit. Holnapra szerintem tuti fenn lesz már mind.)
